Vegyes idézetek!

 

Mióta megismertelek, azóta szeretlek, rabul ejtett a ragyogása csillogó szemednek.Messze vagy tőlem, de nem vagyok árva, mert itt vagy velem, a szívembe zárva.

 

Ha porba írunk valamit, elfújja a szél,de ha a szívünkbe véssük, örökké él.Én a szívembe véstem egy szót s egy nevet!A szó: Szeretlek! A név: a te neved!

 

Sírj, mert néha az segít! Csak sírj, ne szégyelld könnyeid!Hát sírj, ha szólni nem bírsz már, néha sírj, így könnyebb lesz talán!

 

Ma éjjel újra itt vagyok mit érzek, láthatod , itt vagyok, és nem álmodom A könnyeket arcodon ,Tudnod kell, mennyit érsz nekem: Te vagy az életem.

 

"Ha van egy szív,mely érted dobban,szeresd őt mindenkinél jobban.Mert ki tudja,lesz e idő,mikor fáj a szíved,de már késő.

 

"Te vagy az első,kinek hinni tudtam,te vagy az első,kinek nem hazudtam.Te vagy az első,kit szívből szeretek,te vagy az első,kit sohasem feledek.

 

"Szeretni ne tanulj korán,de ha szeretsz,szeress igazán.Mert az élet oly mostoha,szeretni megtanít,de feledni soha.

 

"Aki azt mondja szeret,talán igaz lehet.Aki azt mondja imád,sose hidd szavát.De aki nem szól,csak mélyen a szemedbe néz,annak a szívében örökre élsz.

 

"Mikor szívünkelőször összedobbant,mikor szemed rám nézve lángra lobbant,mikor első csókod ajkamra égett,én már akkor éreztem,meghalok érted.

 

"Ne titkold el,mi szívedben él.Nem kell,hogy szebb és jobb legyél.Nem hatnak rám gyönyörű szavak,csak mutasd meg nekem önmagad.

 

"Átölel a gyönyör,eléget a mámor,azt kívánom tőled,légy az enyém százszor.Ha idebújsz mellém,el nem engedlek,mert én téged örökké szeretlek.

 

"Tudod,hosszú álom az élet.Valaki rosszat álmodik,valaki szépet.Én azt szeretném,ha mi együtt álmodnánk valami szépet,és az álmunk soha nem érne véget.

 

"Soha ne feledd,nem vagy egyedül,minden gondolatom hozzád menekül!Te vagy álmom,Te vagy ébredésem,Te vagy minden szívverésem!

 

Ha beleszeretsz valakibe,hiába mondod,hogycsak tetszett,a szíved mélyén örökre ottmarad.

 

 

"Én esküszöm, hogy Téged szeretlek, és el nem hagylak,míg szívem dobog, s a szívem ha majd el is temetnek, a síron túl is szeretni fog!"

 

"Csókjaimat küldöm Hozzád! Te vagy a szívemben aLEGNAGYOBB BOLDOGSÁG! Távolból csak Rád gondolok! Aki szeret téged az Én vagyok!"

 

Mikor megismertelek, még nem tudtam, nem gondoltam,hogy valaha szeretni foglak. Ma már képtelen vagyok elképzelni, hogy nem szeretlek.

 

"Csalódni kell,hogy boldogok lehessünk.Gyűlölni tudni,hogy újból szeressünk.Kell tudni zokogni meg sírni,Valakit megunni,aztán visszahívni.Csalódni százszor,csalódni ezerszer,Hogy boldogok lehessünk egyetlen egyszer."

 

"Emberi törvény kibírni mindent,s menni mindig tovább,még akkor is,ha nem élnek már benned remények és csodák."

 

"Minden könnycsepp Ő érte születik,S miután arcomon lefolyik!Meghal!Mint szívemben a remény,Mert ő soha nem lesz az enyém!"

 

"Összetört szív oson  az éjben,csalódottan bandukol egy szikla szélén. Óvatlan pillanatban megcsúszik a lába,és elnyeli őt a sötétség szája."

 

"Ha valaki elment ne hívd többé vissza,a megsárgult emlék nem lesz többé tiszta. Ne csalj meg senkit,gondolj magadra, neked is fájna ha valaki megcsalna. Ha majd szívedből elmúlik a nyár, helyébe ősz jön majd havas lesz a táj, gondolj a múltra,mely örökké fáj!"

 

"Lehet,néha értelmetlenül sírok,néha kétségbeesetten könnyezem,de ,megfagy a könnycsepp a tenyerembenha érzi,hogy ő is tehetetlen."

 

"Fáj olyat szeretni,akit nem érhetsz el,aki szinte azt sem tujda,hogy létezel.Tudni,hogy nem kellettél neki,érezni,hogy más is szereti,olyan aki el is érheti."

 

"Van,akinek a könnye kicsordul a fényben,és van, aki elrejtőzik könnyeivel a sötétben."

 

 

"Úgysem adhatsz soha többet annál,mit adni vagy képes,s ha ez nem volt elég,akkor tovább kell lépned,hogy élhess."

 

"Valamennyi kimondott vagy leírt szomorú szó közül ezek a legszomorúbbak: lehetett volna."

 

"... feketében járunk,gyászoljuk a jövőt, ami a miénk lehetett volna,de megöltük őt..."

 

"Vannak szívek melyek mélyen éreznek,hisznek, de tudják,reménytelenül szeretnek.Mindent megtesznek, hogy elérjék célukat,bár a végén nekik kell feladni álmukat."

 

Ha fáj a szíved te csak dalolj

Ne lássa senki mi fáj oly nagyon

De ha már magadban vagy csendesen

Vonulj vissza és sírj keservesen.

 

Volt-e már szívedben fájdalom

Sírtál-e néha egy bús dalon

Mert ha még nem könnyeztél

Szívből sohasem szerettél!

 

Nem szűnő fájdalom tombol az én szívemben,

Mert elhagyott mindenki, akit valaha szerettem,

Nincs már velem senki, ki fogná az én kezem,

Nincs már velem, senki ki mondaná, szeretlek

 

"Gyűlölöm az érzést,amit irántad érzek.Gyűlölöm ,

hogy még mindig tudlak szeretni Téged!"

 

 

"Gyűlölöm a várakozást,mégis várok!

Gyűlölöm a könnyeket,mégis sírok!

Gyűlölöm az életet,mégis élek!

Hisz Téged várlak,Érted sírok,Érted élek!"

 

"Akkor tudod ,mi is az a magány,

Ha egyedül sétálsz egy hűvös éjszakán!

Az éjszakába kiáltod kedvesed nevét,

De nem hallja azt ,csak a nyomasztó sötét."

 

"Én is voltam egyszer kisgyerek

játszottam,mint a többiek.

De már felnőttem,s egyedül vagyok.

nincs senki,kire számíthatok."

 

 

"Egyszer egy éjszakán te is fogsz majd sírni,

s kijössz a temetőbe síromat megnézni,

Síromon egy kismadár panaszosan zengi:

Itt nyugszi,ki veled boldog akart lenni."

 

 

"De nehéz nevetni,amikor sírni kéne

Csillagot hazudni a beborúlt égre!

Vidám nevetéssel verni fel a házat

Mikor a szívem mélyén ott a bánat!"

 

"Titokban szeretlek,mert nyíltan nem lehet

Így kell elmondanom,mennyire szeretlek!

Ha leszáll az este csendes-bús a táj

Rád gondolok,s a szívem érted fáj!"

 

Ha szívedben sok a bánat

Ne meséld el fűnek-fának

Mindegy hogyha fáj, ha vérzik

Ne panaszkodj hisz úgysem értik!

 

"Ne sírj ha gyötör a bánat, csak kinevetnek ha sírni látnak,

A te fájó szíved nem lesz attól könnyebb.

S csak nagyon kevés ember érdemli meg a könnyet!"

 

Ne sírj ha valaki nem szeret mert a bánat megöli a szivedet.

Szeresd azt aki megérdemli lehet hogy titokban ő is ezt teszi.

Ha az életben boldog akarsz lenni elöbb tanulj meg türni és szenvedni.

Olyant szeress aki téged is szeret hogy ne érje bánat a szivedet.

 

 

"Valaki nem ír,pedig úgy várom

Valaki nem szeret,pedig úgy imádom!

Valaki nem tudja,hogy érte szenvedek

Valaki csak gyötör,mégis szeretem!

 

"Hazugság volt minden szavad!

Hazugsás volt ,mostmár ne tagadd!

Mit tegyek,hogy ne gondoljak Rád?

Gyere vissza ,és hazudj tovább."

 

"Az ember erős de a szíve megszakad,

ha azt kit igazán szeret,szeretni nem szabad."

 

"Most magam elé képzelem mosolygó szemed

És nem tudom elhinni:elvesztettelek!

De a szívemben él még a remény

Hogy leszel te még az enyém!"

 

"Az élet rövid,

A perc röpke,

de vigyázz,

mert egy perc alatt,

egy élet mehet tönkre!"

 

 

"Soha sem hittem,hogy így tud fájni

Hogy a nevetés könnyeké tud válni

Néha sírok,néha nevetek

Az a baj,hogy valakit nagyon szeretek!"

 

"Minek a rózsa,ha tövis  övezi?

Minek az élet,ha könnyekkel van teli?

Minek a szív,ha rajta gyász lebeg?

Minek az élet,ha senki sem szeret?"

 

Beteg szívet gyógyítani nem lehet.

Kit szeretek, az az enyém nem lehet.

Csak egy fiút tudok szeretni.

De látom ezt is el kell feledni.

Sokszor nézem fenn az lgen, azt a fénylő csillagot.

Fájó szívvel elmerengve, szép szemedre gondolok.

Abban van az életem,

Pedig tudom az a csillag másnak ragyog, nem nekem!!!

 

Tudom sokszor fájdalmat okoztam neked.

Sokszor veszekedtem veled, de nagyon szeretlek.

Kérlek ne haragudj rám, hogy ilyen vagyok.

Remélem idővel felnövök és megváltozok!

 

 

Egy éjjel a Hold így szólt hozzám:

"Ha mindig csak sírsz miatta, akkor miért nem hagyod el?"

 Megálltam egy pillanatra, majd a  Holdra néztem & azt mondtam:

"Te elhagynád valaha a saját eged?"

 

Levegőnek nézel, ahogy elmész mellettem s

 letagadod az érzést, hogy valaha is kellettem.

Nem nézel a szemembe, tán félsz attól, amit látnál?

Pedig a szememben van minden mire valaha is vágytál!

 

Szívem régóta darabokban hever,

mégis minden darabja érted ver.

Fáj ha nem lehetsz az enyém,

de lelkemben mindíg ott él a remény.

Szeretnék a tied lenni, szeretnélek megcsókolni,

s mindezt őszintén elmondani. "

 

Három nehéz dolog van a világon:

Úgy mondani igazat, hogy senkinek ne fájjon.

Úgy mondani kellemest, hogy hízelgés ne legyen

És úgy érvényesülni, hogy senkit se tapossunk el.

 

 

 

Bár ne lenne vége ennek,

Istenem mért kell, hogy szenvedjek?

Mért kell ennyi fájdalmat átéljek,

S a végén még szeretni is féljek?

 

Úgy vártam minden szavat, de az ajkad néma maradt.

Úgy érzem nincs mit mondanom, hisz te is igy gondolod.

A búcsú könnyű volt neked, a bánat nekem maradt.

Mert igy ahogy én szeretlek téged

szeretni senkit sem szabad.

 

Minden ami szép volt őneki adtam.

Mikor nem volt semmim egyedül maradtam.

Hogyha fájt a szivem, mégcsak rámse nézett.

Mindent némán tűrtem, de a szivem vérzett!

 

Régen mikor megkérdezték mit jelentesz nekem azt mondtam

semmit és csak magamban suttogtam, hogy az életemet!

 Most ha megkérdeznék most is azt mondanám, hogy semmit,

de legbelül azt mondanám, hogy az igazit!

 

"Tudod ami elmúlt az végleg múljon el.

Ami még feldúlt már rég nem érdekel.

Tudod ami elmúlt azt most temessük el

Ami már széthullt azt felejteni kell"

 

Két olyan ember, akik szakítottak soha nem lehetnek már barátok

…ha mégis, akkor még mindig szerelmesek, vagy sosem voltak azok.

 

Hiába tagadnám régóta szeretlek. Könnyeim titokban teérted peregnek.

Kértem a jó Istent, tanítson meg feledni. Az volt a válasza: Téged kell szeretni.

 

Hazudtam, mikor azt mondtam, nem szeretlek!

Hazudtam, mikor azt mondtam, hogy már nem kellessz!

Hazudtam és eldobtalak magamtól, mert a fájdalom sokkal nagyobb volt akkor!

 

A rózsa tövise is megszúrja a kezedet

az áldott napfénytől is könnyes lesz a szemed

s ha bántanak csak emlékezz az első csókra

az első halk szerelmes csókra!

 

"Írok valakinek, aki nem is várja,

Ki könnyes szemem álmában sem látja.

Írok, ha megtiltod, ha össze is téped,

De jusson eszedbe: SZERETLEK TÉGED"

 

Távol jársz, valaki másra vársz

Halálra ítéltél, szememben nem ragyog már fény

Bennem élt a remény, amit elvettél,

S te csak annyit mondtál : TÉVEDTÉL. .

 

 

Nem kívánom, hogy örökké szeress,

Hogy magadban hordozd emlékemet.

De, ha kísérnek utolsó utamra,

Dobj egy szál virágot Te is a síromra.

Zokogj Te is csendesen,

Ne félj odalent, már nem fáj semmi sem. .

 

 

Jó volna érezni ahogy csókol a szád.

Jó volna érezni bőröd illatát ,

de csak fekszem az ágyamon

és a csöndet hallgatom,

s könnyek folynak végig

szomorú arcomon.

 

Sose lettem volna amivé lettem.Megbűnhődtem,hogy

egyszer a szívem után mentem .

Szívem után mentem nem hallgattam másra.

Elvette az eszem a fiú kacagása.

Elhagyott a fiú szívem összetörte.Ha bűn a szerelem én megbűnhődtem érte,

mégis büszke voltam.Vissza sose hívtam

de lelkemben azt a fiút százszor vissza sírtam.

 

Hazug a te szíved mert hitegetél.

Engem csókoltál pedig mást szerettél.

Nem fáj nekem már ha mással látlak.Hazug csókjaidat osztogasd csak másnak.

Úgyis tudom másnak vagy a párja.

Én meg csak úgy csöndben sírok mintha nem is fájna.

 

Zug a vihar tördeli a fákat,

Zokog a szívem gyötri a bánat,

Vihar után csendes lesz a táj,

De a szívem nem felejt öröké fáj

 

Emlékszel arra a napra,

Mikor a szád az első csókot adta?

Rád tekintettem,s ajkam remegett,

Nem tehetek róla,de NAGYON SZERETLEK!!!

 

"Nem azóta élek, mióta megszülettem

hanem mióta itt élsz a szívemben!

Azóta tudom mi az élet,

mióta meghalni tudnék érted!"

 

Szálló felhővel üzenem Néked,

Megüzenem százszor, hogy Szeretlek Téged.

Hogy Rólad álmodom boldog, csöndes éjjel,

Hozzád küldöm szavam a suttogó széllel.

Legyen-e pár sor édes emlék Néked,

Mert aki ezt írta szívből Szeret Téged.

 

 

 

Ma még nyíló virág az élet,

De a vihar téged is letéphet.

Akit szeretni tudsz, csak szeresd,

És ne sírj mert nem érdemes!

 

Félek, hisz nélküle élni már nem tudok.

Félek hisz napjaim csak vele boldogok.

Félek, hisz nem tudom meddig fog szeretni.

S attól is félek, hogy el fog engem feledni. "

 

Számtalanszor néztem fel az égre,

Számtalanszor kértem, hogy ne legyen vége.

Számtalan csókod íze az ajkamon lebeg,

Halkan suttogom, még mindig szeretlek.

 

"Minden kincsemet neked adnám, ha volna,

De egyetlen kincsem Te vagy,

És Téged soha, senkinek nem adnálak oda!"

 

„Önző voltál, mert itt hagytál.

El sem bucsúztál, a könnyem feléd száll.

Véres szirmok hullnak az égből, üzenet jött számomra a végtől.

Ne gyászold a múltat s a jövőt, elszakították Tőled, de szereted Őt”

 

. Ha megpróbálsz az életben valakit szeretni,

próbálj meg hozzá hűséges lenni,

mert szeretni könnyű játék az egész,

de feledni valakit már nagyon nehéz.

 

Ne sirj majd ha visznek a temetőbe engem.

Ne zavard zokogással messze szálló lelkem.

Siromra ne hozz, csak egy szál virágot és

 azért az egy szálért én mindent megbocsátok.

 

Most búcsúzom, ennyi az egész

Most menj el, vissza se nézz

Csak vedd karodba azt, ki tőlem elrabolt

S gondolj arra, hogy voltam s talán. VAGYOK!

 

Valami végetért ,valami fáj .

Megdobban a szívem de hiába már.

Nincs bennem boldogság csak fájó gyötrelem.

Magányos a szívem boldogtalan az életem!

 

 

Egy mosoly szíved melegéből,

Egy könnycsepp szemeid tükréből,

Egy sóhaj lelked mélyéről,

Egy gondolat a törődésről,

Bármelyik többet ér nekem

Mint egész szomorú ÉLETEM!

 

Miért akkor fogynak el a szavak,

amikor leginkább kellenének,

Miért akkor tűnsz el egyből,

amikor igazán szeretnélek?

 

Bocsáss meg kérlek, ne tépd szét a szívemet.

Egy őrült pillanat, hidd el mindenről az tehet..

 

Nekem te vagy az életben minden, hiszen tehozzád tartozni jó,

nálad szebb számomra nincsen, hogy mit jelentesz, nincs arra szó,

az élet célját te adtad nekem, többet érsz mindennél,

csak azt kérem Tőled én,

maradj mindig csak az enyém.

 

Nem tudok feledni, mert szívem nem hagyja

Küzdök ellene, de eszem mindig fel adja.

Szeretnék már továbblépni,de még mindig nem tudok...

Valahol egy lány csendben zokog...

 

Megkaptál tőlem bármit, mire vártál, szerelmet adtam, mégis kihasználtál..

 

 

Ne hidd,hogy hiányzol csak jó lenne,ha itt lennél!!

Ne hidd,hogy szeretlek,csak több vagy az életemnél!

Ne hidd,hogy féltelek,csak aggódom Érted,

hisz Nélküled semmit sem ér az élet.

 

 

Az életben legjobb fiatalnak lenni,

Mindennek örülni, s vidámnak lenni,

Ha sírnod kell, akkor is nevess,

Ne gyűlölj senkit, mindig csak szeress!

 

 

Tehát vége.. sosem láthatlak többé.. sosem ölelhetlek többé.. sosem foghatom a kezedet többé.. sosem simogathatom meg az arcodat többé.. egyvalamit tehetek: szerethetlek örökkön-örökké...

 

Amikor más karján látod, Akarod, hogy fájjon... Neki is. Mégis félted, Azt akarod, boldog legyen!

 

Várom,hogy felhívj,és halljam a hangodat,s szívesen érzem ajkamon-ajkadat!Mégis,hogyha nem hívsz,nem öl meg a bánat!Nem vágyom rád annyira,hogy sírjak utánad!

Idegen város, idegen arcok, Félig értett szavak. Hiába mosolyogsz, hiába minden, Nekik más maradsz.

 

Az élet tanulságát 4 szóban tudom összefoglalni : SOHA NE ADD FEL!

 

Ne mondd hogy, neked is fáj mert úgysem hiszem el..

Ne mondd hogy, felhívsz majd, mert tudom hogy nem keresel!

Ne mondd ma, hogy szeretsz,

Mert holnap másnak mondod ezt!

Ne mondd, hogy valaha is szerettél..

Nem hiszem el, mert másé lettél!

 

Könnyes a szemem, s remeg az ajkam. Nem fájdalmat okozni, szeretni akartam. Bocsáss meg nekem, nagyon szépen kérlek! Meghalok, ha nem érzed: Szeretlek Téged!

 

Kedvesem, fáj, hogy ezt kell mondanom: tegnap még szerettelek, ma már gyáván elfutok. Ez csak egy levél, szavakba önteni nem tudom, nem hazudok neked, nincs miért maradnom.

 

Vagyok, aki vagyok,......egy örök álmodó....kinek fontos az érzés, és az igazi szó.

 

 

Ültem az esőben,sírtam,ordítottam de nem jött senki sem ki meg vigasztaljon..

 

Elegem van a világból, a holnapból, a mából, elegem van az emberekből, magamból és másból.

 

Kiáltanék, tudják meg, hogy fáj, hogy nélküled rám csak szomorúság vár. Mégis hallgatok, hisz ezt kell tennem, nevetni próbálok, s magamba folytom a könnyem.

 

Eddig jóban voltunk, s most elhagytál. Nem figyelsz rám, félreraktál. Úgy bánsz velem mintha nem ismernél, De tudd ez fáj a legjobban. Mindennél!

 

"Titokban szeretlek,mert nyíltan nem lehet,Így kell elmondanom,mennyire szeretlek!Ha leszáll az este csendes-bús a táj,Rád gondolok,s a szívem érted fáj!"

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: Új idézetek...Vegyes!
<3...Love...Szerelem...<3 - © 2008 - 2024 - szerelemm.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat